Összefoglaló jelentés
Ez a jelentés a WP1 keretében készült. Ennek fő célja az volt, hogy mind a partnerországokra[, mind Európa többi részére vonatkozóan összegyűjtse és elemezze az agroerdészet gyakorlatának jelenlegi helyzetével kapcsolatos információkat, valamint hogy kiválassza a kedvezményezettek azon csoportját, akik majd részt vesznek a projekt keretében kidolgozásra kerülő oktatási anyagok tesztelésében. Ebben a jelentésben a szerzők összefoglalják a nemzeti ágazati statisztikákban elérhető adatokat, valamint az egyes résztvevők (gazdálkodók, kutatók, tanácsadók, terjesztők, stb.) körében végzett felméréseik eredményeit, melyek az agroerdészet fejlődésére, az ezzel kapcsolatos akadályokkra, ösztönőkre, lehetőségekre és elvárásokra vonatkozó nézeteikről gyűjtöttek információt. Annak érdekében, hogy az egyes partnerországok minden szükséges információt és a megfelelő adatokat gyűjtsék össze, a project céljainak megfelelő, egységes kérdőív és módszertan került kidolgozásra. A felmérés során hat ország több mint 30, a témában legfontosabb szerepet betöltő résztvevőjével készült személyes interjú. A felmérés eredményei beépítésre kerültek a jelentés megfelelő részeibe, így a dokumentum nemcsak az AGFOSY projektben érintett országok agroerdészetének aktuális helyzetét mutatja be, hanem egyúttal az érintettek szemszögéből, gyakorlati megközelítéssel tükrözi a jövőbeni fejlesztés szükségleteit.
Töltse le a jélentest itt PDF
Összefoglaló jelentés
- váltógazdálkodási módszerek fásított ugarral, vagyis a mezőgazdasági növénytermesztés és fatermesztés időbeli váltakozása;
- faültetvények létesítése időszakos egyidejű mezőgazdasági növénytermesztéssel (pl. az első 3 évben, amíg a fák koronája nem fejlődik ki teljesen).
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Vallóniában az agroerdészet viszonylag háttérbe szorul, sokkal több példájával találkozni Flandriában. Ennek oka részben az agroerdészet számára nyújtott állami támogatásban keresendő. Belgiumban jelenleg az agroerdészet három fokozatát alkalmazzák: a) “első generációs agroerdészet” (sövények és különálló faegyedek megőrzése és ápolása egy mezőgazdasági parcellán belül), b) “második generációs agroerdészet” (alacsony tőszámú faültetvények kombinálása egy hagyományosabb mezőgazdasági rendszerrel a nagyobb jövedelmezőség érdekében) és c) “harmadik generációs agroerdészet” (fásszárú növények ültetése a rendszer ellenállóképességének növelése érdekében – a “fát” helyezve a gondolkodás középpontjába). Az ILVO becslése szerint Flandriában mintegy 2000 ha, míg Vallóniában ismeretlen nagyságú terület áll agroerdészeti művelés alatt (bár megjegyzik, hogy a hivatalos programokban 150 ha szerepel) (ILVO, 2016). Belgium vallóniai régiójában kb. 15 500 kilométernyi sövényt és szélvédő sávot tartottak nyilván (AGFORWARD). Sövények és különálló faegyedek formájában máig is megtalálható Belgiumban sok olyan ősi mezőgazdasági gyakorlat, melyet ma az agroerdészethez sorolunk. . | |
Az agroerdészet ma már szinte elfeledett fogalom a Cseh Köztársaság területén, és nincs semmilyen hivatalos adat az agroerdészet jelenlegi helyzetéről. Egy kutatás számításai szerint a Cseh Köztársaság területén 2018-ban összesen 35 750 ha agroerdészeti rendszer volt jelen, mely a teljes szárazföldi terület 0,45%-a, a megművelt mezőgazdasági terület 0,8%-a (Lainka, 2018). Ezzel szemben Herder et al. (2017) tanulmánya szerint a Cseh Köztársaságban az agroerdészeti művelés alatt álló területek kb. 45 800 ha-t tesznek ki, Lainka (2018) tanulmánya szerint a legelterjedtebb agroerdészeti módszernek a legeltetéses agroerdészet látszik, mely 30 031 hektáron folyik, ezt követi a legeltetéses nagyértékű fatermesztés 5720 hektárral. Ugyanakkor a tanulmány nem tér ki a szekvenciális (időben egymást követő) agroerdészeti rendszerekre, az erdei haszonnövény-termesztésre, a házikertekre, véderdő-sávokra, szélfogókra, sövényekre és mezővédő erdősávokra, melyek területe további többezer hektárra tehető. A Cseh Köztársaság területén az agroerdészet jelenleg leginkább a gazdálkodás egy régi időkből fennmaradt formájaként képviselteti magát. A legelterjedtebb hagyományos agroerdészeti gyakorlat a pasený sad nevezetű legeltetéses forma (külterjesen kezelt gyümölcsösök legeltetése), mely a belterjes mezőgazdaság számára kedvezőtlenebb adottságú területeken maradt fenn (pl. hegyvidékek, mint a Fehér-Kárpátok és a Cseh erdő/ Šumava), valamint a vonalas erdősávok vagy fásszárú létesítmények (véderdő-sávok, szélfogók, sövények és mezővédő erdősávok, stb.). Léteznek más agroerdészeti rendszerek is, pl. az erdei fafajok köztes termesztése és az erdei erdei haszonnövény-termesztés. Másrészt az agroerdészet általános gyakorlatot jelent a kertekben, pl. gyümölcsfák alatti haszonnövény-termesztés vagy háziállatok tartásával kombinált módszer. Az agroerdészeti rendszerek egy különleges formája a Cseh Köztársaságban a gyorsan növő fák termesztése mezőgazdasági területeken energetikai hasznosítású biomassza előállítása céljából – mezőgazdasági növénytermesztéssel vagy állattenyésztéssel (baromfi, disznó, juh, stb.) kombinálva. | |
A fennmaradt hagyományos rendszereken kívül (mint Normandia legeltetett gyümölcsösei, az állattenyésztő régiók nagy részében jelen lévő sövényrendszer, a hegyvidékek legeltetett fás rendszerei, stb.) újabb rendszerek kidolgozáasa is folyik. Az elmúlt harminc év során a tradicionális ismeretekre, a kutatási eredményekre és az úttörő gazdálkodók tő melletti tapasztalataira alapozva új, innovatív módszerek jöttek létre. Ezek a fejlesztések nagyrészt szántóföldeken, baromfitartó telepeken, szőlészetekben és árutermelő kertészetekben történtek. A sövények és szélvédő sávok (ideértve a partvédő erdősávokat is), a gabonák és héjas gyümölcsű fák kombinálásával történő fás sávos köztesművelés, valamint a gyümölcsösökben történő zöldségtermesztés jó példák azokra az agroerdészeti rendszerekre, melyeket egyre nagyobb számban fedeznek fel ismét és alakítanak a mezőgazdasági termelés jelenlegi korlátaihoz (pl. gépesítés). Sok “modern” agroerdészeti módszer tűzi ki további célul az állandó talajborítás biztosítását és bátorítja a fenntartható talajművelési módszereket. Az agroerdészeti gazdálkodók gyakran egy globálisabb áttérést folytatnak az agroökológia elveinek megfelelő gazdálkodás irányába, amely magába foglalja egyebek mellett a hagyományos gazdálkodási módszerek megőrzését, a talajművelés minimalizálását, vagy a legeltetéses váltógazdálkodást. | |
Az erdei fafajokat és vadgyümölcsöket is tartalmazó fás legelők a magyar tájszerkezet fontos elemét képezik. Ezen kívül a legeltetéses erdőgazdálkodáshoz tartozó legelőerdők mindig is a földhasználati módok szerves részét képezték, mint azt számos fennmaradt történelmi dokumentum és szóbeli történeti adatok is alátámasztják. Az ilyen rendszerek gazdasági és társadalmi értékére utal már a Dunántúl római kori elnevezése is: “Glandifera Pannonia”, azaz “Makkos Pannónia”. Az elmúlt száz év során a legeltetéses erdőgazdálkodás jelentősége és gyakorlata nagy mértékben visszaszorult, az erdős területek közlegelői pedig szinte teljesen eltűntek. Kutatók becslése szerint jelenleg már csak alig 5500 hektárnyi használatban lévő vagy felhagyott fás legelő található Magyarországon (ennek egyharmada védett területen). Az AGROFORWARD becslése szerint az alacsony záródású erdők, cserjések és fás legelők összes területe 36 000 ha körül van. Bár jelentős érdeklődés mutatkozik az agroerdészet előnyei iránt, azonban hiányoznak az agroerdészet gyakorlatára vonatkozó alapvető ismeretek, és nincsenek elérhető adatok az agroerdészeti rendszerek számáról vagy területéről. A szántóföldi agroerdészet – a mezővédő és szélfogó erdősávokat leszámítva – szinte teljesen eltűnt a magyar földekről. Frank és Takács (2012) szerint a 21. század elején kb. 16 000 hektárnyi mezővédő erdősáv volt Magyarországon. Az utóbbi években az egyes mezőgazdasági kultúrákban az éghajlatváltozás káros hatásai miatt bekövetkező minőségromlás és terméshozam-csökkenés hatására számos kísérleti projekt indult agroerdészeti rendszerekben történő, klímaváltozáshoz alkalmazkodó szántóföldi növénytermesztési módszerek magyarországi lehetőségeinek vizsgálata céljából. Ezen kívül szórványosan előfordulnak más agroerdészeti rendszerek is, mint pl. a faültetvények köztes művelése vagy az állattartással kombinált rövid vágásfordulójú sarjültetvények. A szomszédos északi országokhoz hasonlóan Magyarországon is elterjedt az agroerdészet háztáji kertekben gyakorolt változata (haszonnövények, gyümölcsfák és/vagy háziállatok rendszere). Nincsenek elérhető friss adatok az olyan egyéb növénytermesztéses agroerdészeti rendszerekkel kapcsolatban, mint a fás sávos köztesművelés, partvédő erdősávok vagy az erdőkertek, melyek némelyike Magyarországon új (atipikus vagy mindeddig nem alkalmazott) földhasználati módnak minősül. Az utóbbi időben több ilyen kis területű növénytermesztéses agroerdészeti bemutató területet hoztak létre oktatási és/vagy kísérleti célokból. | |
A szlovákiai agroerdészet helyzetéről nincsenek elérhető hivatalos adatok. Az agroerdészet napjainkban “vadonatúj” terület mind a kutatók, mind a gazdálkodók számára. Špulerová et al. (2011) szerint a hagyományos mezőgazdasági tájak Szlovákia területének kevesebb, mint 1%-át borítják. Az AGROFORWARD számításai szerint Szlovákiában az agroerdészeti rendszerek teljes területe kb. 43 900 ha (Herder et al., 2017), az ország területének 0,6%-a. A legelterjedtebb agroerdészeti módszernek a legeltetett fás rendszerek tűnnek, ezek területe ugyanezen tanulmány szerint 41 900 ha, ezt követi a a legeltetéses nagyértékű fatermesztés 2000 hektárral. Szlovákiában nagy hagyománya van a pásztorkodásnak és a juhászatnak, hiszen a természeti viszonyok kedveznek ezeknek a tevékenységeknek. Éppen ezért minden bizonnyal a legelterjedtebb hagyományos agroerdészeti forma a legeltetéses típus (réteken/legelőkön történő külterjes állattartás és magastörzsű külterjes gyümölcsösökben történő legeltetés), mely a belterjes mezőgazdaság számára kedvezőtlenebb adottságú területeken maradt fenn (pl. hegyvidékek, mint a Fehér-Kárpátok régiói), valamint a mezőgazdasági területeken található vonalas erdősávok és fásszárú létesítmények (part menti véderdő-sávok, szélfogók, stb.). A szlovák vidéki térségekben az agroerdészet gyakorlatát sokszor alkalmazzák kertekben (konyhakertekben vagy háztáji kertekben), ahol pl. különböző fafajok egyedei alatt termesztenek haszonnövényeket és tartanak háziállatokat. Az utóbbi időben a szlovák mezőgazdasági területekre szinte berobbantak a gyorsan növő fafajok (Paulownia spp., Salix spp., Populus spp., Juglans nigra, stb.), melyeket főleg energetikai célú biomassza előállítására, de kisebb részben tüzifa megtermelésére vagy étkezési célú diótermesztésre is használnak – sokszor mezőgazdasági haszonnövények (zöldségek, gabona, stb.) termesztésével is kombinálva. | |
groerdészeti rendszerek különösen Spanyolország délnyugati, középső és északi részein fordulnak elő nagy számban. Az ilyen művelésű földek (nagyértékű fa + haszonállat + szántó agroerdészeti rendszerek) teljes becsült területe 5 584 400 hektár, mely a spanyolországi megművelt mezőgazdasági területek 23,5%-a (Herder et al. 2017). Egy másik becslés szerint viszont a megművelt földterületek mindössze 5,2%-án találhatók argroerdészeti rendszerek, és a szántóföldi növénytermesztés mindössze 4,9%-a folyik fákat is tartalmazó parcellákon (Lumbreras, 2011). Az egyik legjellegzetesebb agroerdészeti rendszer a Dehesa (fás legelő), mely előfordulásának öt automóm régiójában becslések szerint 3,5 millió hektárt borít . Ebből Extremadura területén mintegy 1 250 000 ha (35%), Andalúziában majdnem 1 000 000 ha (27%), Kasztília-La Mancha területén 750 000 ha (21%), Kasztília és León területén 500 000 ha (13%), Madrid autonóm régiójában pedig kevesebb, mint 100 000 ha (3%) található. [1] Diagnosis of Mediterranean Iberian dehesas (MAPA 2008) |
- emberi vagy állati táplálék előállítása
- építőanyag, bútoripari alapanyag és hajóépítéshez szükséges faanyag előállítása
- rúdfa előállítása kerítésekhez és határoszlopokhoz
- energiaforrás (tüzifa, faszén)
- Természetvédelmi: a fás vegetáció integrálása a termelési rendszerekbe számos előnnyel jár az ökosziszéma számára, kedvező hatású a talajra és növeli a biodiverzitást. A szántóföldek vagy legelők területére vagy környékére ültetett fák élőhelyet biztosítanak a hozzájuk kapcsolódó növény- és állatvilág számára, és ily módon növelik mind a föld feletti, mind a föld alatti élővilág biodiverzitását, ugyanakkor a háziállatok számára is védelmet nyújtanak rossz idő vagy nagy forróság esetén. A fák nemcsak a víz- és széleróziót gátolják a víz beszivárgásának elősegítésével és a borítottság növelésével, hanem gyökereikkel javítják a talaj szerkezetét is, továbbá segítik a szerves anyag talajba történő visszajutását (a levelek és gyökerek lebomlása révén, vagy lombjuk komposztálásra való felhasználásával). Növelik a szervesanyag mennyiségét, ezáltal a talaj termékenységét és javítják a talajfauna környezeti feltételeit. Ezen kívül ez a módszer részleges megoldást kínál a gazdálkodók által túladagolt vegyszerek problémájára, mivel a fák a talaj mélyebb rétegeiből veszik fel a vizet és tápanyagokat, ami gátolja a vegyszerek talajvízbe szűrődését, és egyúttal optimalizálja a tápanyagfelhasználást. Végezetül a fák nagy mértékben hozzájárulnak a klimatikus szélsőségek mérsékléséhez, és speciális mikroklíma termetésével (mérséklő hatás a fény, a szél, a hőmérséklet, stb. vonatkozásában) segítik az ún. kis vízkörzést, ezáltal növelve a rendszer ellenállóképességét a klímaváltozás káros hatásaival szemben. Ezek a szempontok különösen fontosak az erős szélnek kitett területeken, mivel a fák mérséklik a szél szárító hatását. Mindezeken túl az agroerdészet klímaszabályozó szerepe is megemlítendő, hiszen a CO2 faanyagba történő megkötésével hosszútávú szénnyelőként is működik.
- Gazdasági: a földegyenérték arány (LER) elvének értelmében megőrzött vagy megnövelt összterméshozam; nagyobb termésbiztonság a többfunkciós gazdálkodásnak és a gazdálkodási kockázatok megoszlásának köszönhetően; legelő/takarmány biztosítása az állatok számára, emberi táplálék előállítása, nem ehető anyagok, pl. tüzifa, mézga, gyanta, csersav, rovarölő és gyógyászati célú anyagok, valamint minőségi termékek előállítása. A fák segítik az agro-ökoszisztéma alsóbb elemeit (pl. árnyalással). A lineáris agroerdészeti rendszerek (pl. szélfogó erdősávok, sövények) védik a termelő rendszereket. Mind környezeti mind gazdasági szempontból nagyon fontos a beporzók populációira való kedvező hatásuk (új élőhely). Gazdaságilag lényeges, hogy a terméshozam növelése mellett kiegészítő bevételi forrásokat is teremtenek, ezáltal növelik a gazdálkodók és földtulajdonosok hasznát a többlettermés és a melléktermékek értékesítése révén. Köztes bevételre lehet számítani gyümölcsfák esetén, vagy tüzifa, kosárkötő anyag, stb. termelésével.
- Szociális és kulturális: az agroerdészet növeli a vidéki foglalkoztatottságot (mivel területegységre számítva nagyobb az élőmunkaigénye), és ezáltal a vidéki lakosság helyben tartását. Támogatja az önellátó családi gazdálkodást és a gazdálkodási gyakorlat generációk közötti átadását. A hagyományos agroerdészeti módszerek támogtják a kulturális hagyományok ápolását, a hagyományos helyi ételek és kulturális örökség felélesztését, valamint a termelő rendszerhez és annak elemeihez kötődő népszerű ismeretek megőrzését. Ily módon az agroerdészet javítja a lakosság tájhoz fűződő viszonyát. Ezenkívül fontos szerepet játszhat területi és tájszinten is, mivel új tájelemeket kínál, amelyek hozzáadott értéket képviselnek az ökoszisztéma-szolgáltatások számára a rekreáció terén, de hozzájárulnak mind a vidéki, mind a városi közösségek egészségének és jólétének javításához is. Az agroerdészet pozitív képet nyújt a mezőgazdaságról, amely társadalmi szempontból előnyös.
- sokan vonakodnak az agroerdészettől a csökkenő mezőgazdasági és pénzügyi teljesítménytől való félelem vagy az intenzív mezőgazdasági gyakorlat folytatására irányuló erős társadalmi nyomás miatt;
- a fákat a modernizáció útjában álló akadályoknak tekintik, melyek akadályozzák a nagy gépek közlekedését a földeken;
- a gazdasági és környezeti előnyök az éves ciklusú mezőgazdasági termeléshez viszonyítva csak hosszú távon jelentkeznek;
- a tájat tagoló fák, sövények és fasorok eltávolítása a megművelt parcellák kiterjesztése és a gépesítés megkönnyítése érdekében;
- az agroerdészeti rendszerek összetettek, munkaigényesek, valamint plusz készségeket és ismereteket igényelnek;
- a fosszilis tüzelőanyagok alacsony árai miatt nem fűződik jelentős gazdasági érdek a tüzifatermeléshez;
- jelentős pénzügyi kiadásokra és emberi erőforrások mozgósítására lehet szükség, míg a gazdasági előnyök csak a fákhoz kapcsolódó termékek értékelésekor, közép- és hosszútávon jelennek meg;
- az erdőn kívüli fásításokat megnehezíti, hogy az állami jogszabályokból hiányzik az agroerdészet fogalma;
- az agroerdészeti gazdálkodás módszereivel kapcsolatos információhiány (pl. milyen növényeket termeszthetünk együtt, vagy hogyan védjük meg a csemetéket a legelő állatoktól) és a gazdálkodók számára elérhető megfelelő szaktanácsadás hiánya (különösen a fák monitorozása és kezelése terén);
- a közigazgatás támogató intézkedéseinek hiánya visszatartja a gazdálkodókat az új tevékenység elkezdésétől vagy folytatásától;
- gazdaságossági referenciákkal kapcsolatos információhiány;
- az agroerdészet bevezetésével kapcsolatos adminisztráció bonyolultsága.
- az agroerdészeti rendszerek tudományos hátterének megalapozása (a lehetőségek felmérése, ökoszisztéma-szolgáltatások monitorozása, döntéstámogató rendszer fejlesztése);
- a gazdálkodók agroerdészeti és vegyes mezőgazdasági rendszereinek innovációira összpontosító döntéstámogató eszközök, modellek és eszközök fejlesztése;
- a tudósok és az agroerdőgazdálkodást folytató gyakorlati szakemberek közötti tudástranszfer és információcsere ösztönzése, a kutatási eredmények gyakorlati megvalósítása és az innovatív ötletek megvalósulásának segítése a gyakorlati szakemberek problémáinak kezelése és megoldása érdekében;
- a jelenlegi agroerdészeti hálózat kiterjesztése az innovatív agroerdészeti módszerek tényleges adaptálásának biztosítása érdekében;
- az agroerdőgazdálkodás előnyeinek és korlátainak értékelése, különös tekintettel a társadalmi-gazdasági, jogi és környezeti összefüggésekre.
Ország | 2019-ig lezárult | Folyamatban lévő vagy tervezett |
Belgium | I: AGFORWARD (AGroFORestry - Agroerdészet a vidékfejlesztés előmozdítása érdekében) I: AGROFE (Agroerdészeti tudástranszfer a kutatási eredmények oktatási anyagokba történő beépítésével) | I: AFINET (AgroForestry Innovation NETworks – Agroerdészeti Innovációs Hálózatok) N: ‘Agroforestry Vlaanderen’ (“Agroerdészet Flandriában”) (2014 – 2019) I: INTERREG “Forêt Pro Bos” I: INTERREG “AForCLIM” 2019-ben induló új projekt a sövénygazdálkodással kapcsolatban |
Cseh Köztársaság | M: AGROFE (Transfer of agroforestry knowledge by transforming research results into pedagogical material) | N: “Agroerdészet – a regionális fejlődés és a fenntartható vidéki táj lehetősége” N: Agroerdészeti rendszerek a klímaváltozás által veszélyeztetett tájfunkciók megőrzésére és megújítására |
Franciaország | I: AGFORWARD (AGroFORestry - Agroerdészet a vidékfejlesztés előmozdítása érdekében) N: Ecosfix (fák gyökereinek ökoszisztéma-szolgáltatásai az agroerdészeti rendszerekben) N: Casdar Smart (zölds. gyümölcsösök) , Casdar Arbèle (kérődzők) Casdar Vitiforest N: Réseau Rural Agroforestier (Vidéki Hálózat) I: AgroFE I: AGROF-MM M: AgroFE M: AGROF-MM | I: AFINET (AgroForestry Innovation NETworks – Agroerdészeti Innovációs Hálózatok) N: Agr’eau Adour Garonne (az agroerdészet tájszintű fejlesztését támogató regionális program) N: Agroerdészeti csirkenevelési csokorprojekt N: MycoAgra projekt (az agroerdészet hatása a talajéletre) N: RMT I: Nyáras agroerdészet |
Hungary | I: AGROFE (Agroerdészeti tudástranszfer a kutatási eredmények oktatási anyagokba történő beépítésével) I: AGFORWARD (- Agroerdészet a vidékfejlesztés előmozdítása érdekében) I: AgrofMM – Oktatás az agroerdészetben | I: AFINET (AgroForestry Innovation NETworks – Agroerdészeti Innovációs Hálózatok) N: Széchenyi 2020 EFOP-3.6.2-16 - Grow together with nature – agroforestry as a new breakout opportunity – Termeljünk együtt a természettel - az agrárerdészet, mint új kitörési lehetőség N: Széchenyi 2020 EFOP-3.6.2-16 - Fenntartható nyersanyag-gazdálkodás tematikus hálózat fejlesztése- RING 2017 |
Szlovák Köztársaság | N: "Agroerdészeti rendszerek a kombinált termesztés és a mezőgazdasági területek hatékonyabb felhasználása érdekében" (tervezett) I: SMARTFARM (Smart Farming: Fostering Mixed Farming) Systems and Agroforestry (planned) | |
Spanyolország | I: AGFORWARD (AGroFORestry - Agroerdészet a vidékfejlesztés előmozdítása érdekében) | I: AFINET (AgroForestry Innovation NETworks – Agroerdészeti Innovációs Hálózatok) N: Life11 BIO/ES/000726 Dehesa Ecosystems: a biodiverzitás kezelésére és megőrzésére vonatkozó irányvonalak és eszközök kidolgozása |
- a KAP 8.2. Intézkedésének (2. pillér) végrehajtása a régiók kb. 30% -ában;
- regionális/helyi irányelvek és programok (ideértve a telepítési támogatást, valamint a K + F tevékenységek finanszírozását);
- a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás és a tájtervezés keretszabályozásai, melyek elősegítik az agroerdészeti rendszerek megvalósítását és a tudás átadását.
Ország | Agroerdészeti civil szervezet neve (angolul) | Alapítás éve |
Association pour la Agroforesterie en Wallonie et á Bruxelles (AWAF) | 2012 | |
Český spolek pro agrolesnictví/Czech Association for Agroforestry (CSAL) | 2014 | |
Association Française d’Agroforesterie (AFAF) Association Française Arbres Champêtres et Agroforesteries (AFAC) | 2007 2007 | |
Agroerdészeti Civil Társaság/Hungarian Agroforestry Civil Association (ACT | 2014 | |
Slovak Agroforestry Association (SALS) | előkészítés alatt | |
Asociación Agroforestal Espanola/Spanish Agroforestry Association (AGFE) | 2016 |