Az agroerdészet olyan tradicionális, újrafelfedezett földhasználati rendszer, amelyben egyazon területen történik fás vegetáció és mezőgazdasági haszonnövények termesztése, amely állattartással is párosulhat. A táj és a mezőgazdasági földterület kezelésének, tehát gazdasági felhasználásának, a természetes erőforrások és a táj egészének védelme a fenntartható mezőgazdálkodás elvén kell alapulnia.

A fasorokkal kombinált művelés, a gyümölcsösök vagy a szélfogó védősávok mérséklik az időjárási szélsőségek mezőgazdasági tájra gyakorolt hatásait - a fák sajátos mikroklimatát hoznak létre, hűtik a környező területet, javítják annak esztétikáját, fenntarthatóságát, és végül, de nem utolsósorban hozzájárulnak a víz és a talaj megőrzéséhez. Az agroerdészeti elemek nemcsak a termést növelik, hanem ökológiai és gazdasági egyensúlyt eredményeznek, egyben fenntartják az adott vállalkozás tradicionális irányát is. Nem produktív funkciói például az állatok takarmányozása, méhlegelő, a táj megszépítése virágzás idején, a biodiverzitás, menedék az állatok számára stb.

A mezőgazdasági termelés ipari jellege miatt az agrárerdészeti elemek megoldásokat kínálnak a gazdálkodás ökológiai, gazdasági és kulturális szempontjainak összehangolására, a gazdaság méretétől függetlenül. Az agroerdészet javítja a környezet minőségét, a mezőgazdasági táj pedig növeli a biodiverzitást és biztosítja a szén megkötését a talajban - hatékony eszköz az éghajlatváltozás leküzdésére, ahogyan azt az új EU közös mezőgazdasági politikája 2021-től megköveteli.